Az öreg székely ül a háza előtti padon, csendben pipázik, és nézi a tájat. Odalép hozzá egy kíváncsi pesti turista, aki már napok óta figyeli a falu matuzsálemeit.

– Bácsi, mondja csak, mi maga szerint a hosszú élet igazi titka itt a hegyek között?

Az öreg szív egyet a pipájából, majd nyugodtan válaszol:

– Hát, fiam… Leginkább az, hogy soha nem szabad veszekedni senkivel.

A turista meglepődve csóválja a fejét:

– De hát bácsi, ez képtelenség! Biztosan van valami más oka is! Nem lehet pusztán ennyitől megérni a száz évet, gondoljon csak bele!

Az öreg székely lassan ránéz a fiatalemberre, egy pillanatra elgondolkodik, majd szelíden rábólint:

– Hát, igazad van, fiam. Attól se.

Az öreg székely ül a ház előtt a padon, pufajkában, és magában kuncog. Odamegy hozzá a szomszédja, majd meglepetten kérdezi tőle:

– Hát te meg mit ülsz itt a kerti padon ebben a nagy hidegben, János bá?

– Összevesztünk az asszonnyal – feleli az öreg teljesen nyugodtan.

– Már megint? És mégis mi volt a baj?

– Á, semmi különös… Azt mondta, hogy egyáltalán nem figyelek rá, amikor hozzám beszél… vagy valami ilyesmit.

A székely bácsi békésen ül a falu szélén egy kis padon, mellette legelészik a tehene. Odamegy hozzá egy idetévedt turista, és megszólítja:

– Bátyám, ne haragudjon a zavarásért, de meg tudná mondani, mennyi pontosan az idő?

A székely bácsi lassan odalép a tehénhez, alányúl, óvatosan megemeli a tőgyét, kicsit alánéz, majd megrázza a fejét és megszólal:

– Pontosan három óra múlt tíz perccel, fiam.

A turista teljesen elképed. Gyorsan ránéz a méregdrága, svájci karórájára, és álla-fül lefele lóg: a székely bácsi percre pontosan eltalálta!

– A mindenit, bátyám! Hát ez hihetetlen! Árulja már el, kérem, hogyan a csudába tudja megmondani a tehén tőgyéből a hajszálpontos időt?!

A székely bácsi ráérősen megpödri a bajszát, és így felel:

– Úgy, fiam, hogy ha felemelem a tőgyét, pont rálátok mögötte a templom toronyórájára.