A főnök elégedetlenül lép oda az egyik irodista asztalához, szigorúan összevonja a szemöldökét, és számonkérően megszólal:

– Kovács! Maga tegnap álmosságra hivatkozva két órával korábban hazament! Ma meg három óra késéssel érkezik meg! Mégis mi akar ez lenni?!

Kovács teljesen nyugodtan hátradől a székében, és így felel:

– Tudja, főnök úr, én csak a cég jó hírnevét védem. Nem akartam, hogy az a csúnya vád érjen bennünket, hogy én a munkahelyemen alszom!

A székely meg a fia ülnek a tornácon a nagy hőségben, és csendben iddogálnak. Egyik pohár a másik után fogy, órák telnek el anélkül, hogy egyetlen szót is szólnának egymáshoz.

Egyszer csak a fiú elmosolyodik, s megszólal:

– Édesapám, olyan jó így együtt ülni meg beszélgetni!

Az öreg székely lassan leteszi a poharat, szigorúan ránéz a fiára, majd morgón megszólamlik:

– Na figyelj csak, fiam! Most pofázni jöttünk ide, vagy inni?

A színházigazgató éppen meghallgatást tart, amikor belép egy önbizalomtól duzzadó fiatalember.

– Igazgató úr! – jelenti ki büszkén. – Én vagyok az ország legjobb humoristája! Garantálom, hogy ha elmondok egy poént, azonnal mindenki nevetni fog!

– Ez szép ígéret – válaszolja az igazgató hümmögve. – És tudna mondani egy konkrét példát a praxisából?

– Hogyne! Tegnap elmeséltem a legújabb viccemet a főnökömnek a munkahelyemen.

– És mi történt? Szakadt tőle a nevetéstől?

– Azt nem tudom, mert azonnal kirúgott… De a kollégáim azóta is sírva nevetnek az egészen!